Emlékezés, melynek a vége egy ígéret volt, szivárvány formájában

2013. szeptember 21-ét nagyon várták azok, akik a \'60-as, \'70-es években a Pécsi Gyülekezet fiataljai voltak. Ezen a napon tartottunk Pécsen egy találkozót azoknak a „fiataloknak", akikben elevenen él a „régi idők" emléke. Mára már a világ több pontján élnek, Budapesten, Sarkadon, Miskolcon, Nágocson, Hévízen, Németországban, Londonban, Torontóban és még sok más városban és falun. Eljöttek, hogy felidézzék a múltat, hogy találkozzanak, és újra egymásra találjanak.

A délelőtti istentiszteleten Ócsai Sándor testvér beszélt az Igéből az emlékezésről és a reménységről. A napot szebbé és áldásosabbá tették az elhangzott versek, zeneszolgálatok és a pécsi és vendég testvérekből összeállt kórus énekei.

A délután teljesen az emlékezésé volt, amikor régi fotókat vetítettünk ki, és próbáltuk közösen kitalálni, hogy hol és kikről készült a kép. Egy-egy kedves történet is elhangzott, és emlékeztünk azokra is, akik már nincsenek közöttünk, de sok szép emlék köt össze bennünket.

Egész nap éreztük a Szentlélek jelenlétét, Isten végtelen nagy áldását, a szeretet és a közösség melegét. Amikor befejeztük a délutáni közös együttlétünket, mindannyian megcsodálhattuk a gyülekezet ablakából Isten örök érvényű ígéretét egy gyönyörű szivárványban. Hisszük, hogy nem véletlen helyezte oda ezen a napon sem!

Ömböli Gyula