DET hitéleti konferencia, beiktatási ünnepség

„Nézzétek, mozog!" A hallgatóság összenézett. Nem várt fordulat. A prédikátor kívánságát fogalmazta meg: temetésén ez a mondat hangozzék el. Nem volt szomorú a hangulat április utolsó szombatján a Lurdy Házban, ahol a Dunamelléki Egyházterület Ócsai Tamás unióelnök vezetésével tartotta az újonnan megválasztott tisztségviselõk beiktatási ünnepségét, pedig éppen a halálról volt szó. S mégis...  

„Nézzétek, mozog!" Õsz-Farkas Ernõ, aki a jó Isten és a tagság akaratából újabb három évre a DET elsõ embere lett, mondta ezt a sokak számára meglepõ két szót. Valójában ebben a rövid mondatban nem lenne semmi meglepõ, ha nem arra a kérdésre lenne a válasz, hogy az elnök mit szeretne hallani a temetésén.

Vegyük kezünkbe a Bibliát, s lapozzuk fel Lukács evangéliumát, annak is 7. fejezetét, s olvassuk el a 11-16. verset. A bibliaszöveg jézusi csodáról szól; Jézus, mint ismert, odalépett a nyitott koporsóhoz és: „Ifjú, néked mondom, kelj föl!" Megújulás, feltámadás. Ezt kell naponta átélnünk.

„A tél után a tavasz nem lehetõség, hanem az élet - hallhattuk Õsz-Farkas testvértõl. - Az egyház számára a megújulás nem divatos alternatíva, hanem a megmaradás egyetlen esélye. A megújulás radikális változás, akkor is, ha nem szeretjük ezt a szót, sem azt, ami ezzel jár. A megújulás nem kevesebb, mint feltámadás. Megkérdeztem több fiatalt: Mit szeretnél hallani a saját temetéseden, ha erre lehetõséged lenne?

A válaszok egyik csoportja a teljesítményre vonatkozott: nyomot hagyott az életben; nagy ember volt; tettei tovább élnek.

A válaszok második csoportja az emberi kapcsolatokat emelte ki: szerette a családját; jó apa volt; jó feleség; igaz barát.

A harmadik csoport a lelki életre koncentrált: nagyon szerette Istent; hûséges volt hozzá."

S ekkor hangzott el a prédikációban a már többször idézet mondat: „Nézzétek, mozog!"

Vonatkoztassunk most el ettõl a történettõl. Ne a halálra, ne a csodára gondoljunk, hanem az életre, s arra, akinek ez utóbbit köszönhetjük. Gondoljunk arra, hogy minden reggel, amikor felébredünk, kinyitjuk a szemünket, „feltámadunk". Átéljük a csodát: „...kelj, fel!"

Fel kell kelnünk, ki kell dörzsölni az álmot a szemünkbõl, másképpen tennünk kell valamit. Dolgunk van a világban, dolgunk van a szûkebb környezetünkben, dolgunk van a Dunamelléki Egyházterület gyülekezeteiben.

„...kelj, fel!"

„Hogyan kerülhet a DET 2555 tagjából, 490 gyerekébõl és több mint 300 tinédzserébõl álló sokaságának élére Jézus Krisztus? - tette fel a kérdést az újra megválasztott DET elnök. - Beszéljünk róla, beszéljünk vele; énekeljünk róla, énekeljünk vele; evangelizáljunk róla; töltsünk idõt vele. Örökzöld vitáinkat tegyük félre. Száztíz év alatt nem gyõztük meg egymást, ezután sem fogjuk. De kit érdekelnek a viták, ha fiataljaink feltámadnak, felülnek, és nem egy, hanem két sokaság elõtt is mernek beszélni, ha a jajgatást és az önmarcangolást legyõzi az öröm; a hagyományt az élet.

Az a sokaság, amelyik felemeli Jézust, amelyik elõre engedi Jézust, megfordítja a kapun kifele tartókat; megszólalásra bírja a fiatalokat és munkába állítja õket; beviszi a kapun belülre a keresõket és megtartja. Ha kell, hangos és vidám; olyan, mint az élet. Nem múzeum, hanem mozgalom. Nem statikus, hanem dinamikus. Nem rejtegeti az értékrendjét, hanem vállalja; nem néma, hanem evangéliumot hirdet. Nem megalkuvó, hanem hitvalló a hétköznapi élet poros útján is.

Ahogy az Efézusbeliekhez írt levél 5. fejezet 14. versében olvasható: »Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus«".

„Emeld magasra Jézust!" - ez a DET missziós programja. Hamarosan elkezdõdik az egyházterület Jézus7 missziója. Erre készülünk, ehhez kérjük Isten segítségét, ehhez volt kegyelmi alkalom a beiktatási ünnepség, ahol Raafat Kamal, a Transzeurópai Divízió elnökségi tagja Isten fenséges kegyelmérõl szólt, ahol megköszönték a leköszönõ tisztségviselõk munkáját, ahol az elõzõ TB tagok valóságos stafétabotot adtak át az újaknak, ahol az unióelnökség tagjai bemutatták a régi-új vezetõket, Õsz-Farkas Ernõ mellett Bihari Csaba titkárt, Deák Judit pénztárost, s a bizottsági tagokat.

Az ünnepi esemény kórustalálkozóval ért véget, mely méltó volt az alkalomhoz; nem véletlen, hogy a résztvevõk a végén krisztusi értelemben is felkeltek...