„Mindeddig megsegített minket az Úr..." - ez volt a mottója annak a jubileumi istentiszteletnek, amelyen alapításának 90. évfordulójáról emlékezett meg a Kecskeméti Gyülekezet október 22-én. Az istentisztelet kezdetén megemlékeztünk gyülekezetünk egyik oszlopos tagjáról, Balázs Lászlóné Irénkéről, akit pár nappal korábban veszített el a gyülekezet.

Elsőként Kormos Tivadar, a gyülekezet lelkésze köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, majd Ősz-Farkas Ernő területi elnöki köszöntőjében elmondta, hogy a visszaemlékezés csak az előretekintéssel együtt nyer értelmet. Ezt jól példázta a gyermekek lelkes szolgálata, amit gyermektörténet követett.

A gyülekezeti krónika két részletben hangzott el, a kezdetektől a 60-as évekig, illetve az 1981-ben újjászervezett gyülekezet története. A délelőtti istentiszteletet versek és a gyülekezeti kórus énekszolgálata gazdagította, valamint külön fejezetként került bemutatásra a gyülekezet kiterjedt missziós szolgálata, gyülekezeti házon kívüli tevékenysége. Az igehirdetést Ócsai Tamás unióelnök testvér végezte, amely újabb buzdítás volt a Gyülekezet számára.

Kecskeméten 1921-ben alakult az első adventista gyülekezet, az első bibliamunkás Ősz B. Mihály volt. 1921. július 16-án történt az első keresztségi alkalom, négy helybeli és két vidéki testvért keresztelt Murányi Árpád lelkész. Ugyanebben az évben, bérelt helyiségben 20 fővel megalakult az első Kecskeméti Gyülekezet. Gyülekezetalapítás, keresztség, imaterem saját erőből, 135 bibliaóra, 97 látogatás, 68 elküldött missziós levél - ez volt az 1921-es év mérlege. Az imaterem teljes egészében Juhász Péter - ekkor még barátkozó - felajánlása volt. Később id. Zarka Dénes, majd 1932-től Michnay László a gyülekezet prédikátora, aki családjával szintén a kecskeméti testvérek között élt. Később itt szolgált többek között id. Szigeti Jenő és Bajor László is. Az 1939-es betiltáskor 42 tagja volt a gyülekezetnek, 11 vendéggel tartottak rendszeres kapcsolatot, akik közül 7 keresztségre készült. A betiltás nehéz évei alatt csak rejtve, házaknál lehetett összejövetelt tartani. 1948-ban szerveződött újjá a gyülekezet, majd szép növekedésnek indult, míg Juhász Péter megbetegedett, elhagyta a várost, a gyülekezet pedig lassan szórvánnyá zsugorodott. Az 1970-es évek második felében Ócsai József körzeti lelkész kezdett az újjászervezés ügyéért fáradozni. Kezdeményezését folytatták munkatársai: Sztán János és Milei Sándor. Újjáéledt a misszió, új tagok csatlakoztak a kis csoporthoz. Özv. Józsa Antalné felajánlásának köszönhetően saját rendelkezésű imatermet alakítottak ki, ahonnan a jelenlegi, 2003-ban felavatott imaházba költözött a közösség.

A megemlékezés közös ebédet követően délután folytatódott. A gyülekezetben korábban szolgált lelkészek, akik el tudtak jönni, jó ismerősként tértek vissza. Először Sztán János köszöntötte a gyülekezetet, aki az újjászervezett gyülekezet kezdeteiről emlékezett meg, és a gyülekezet jelenlegi lelkészével, Kormos Tivadarral előadtak egy klarinét és orgonaszámot, mely nagyon tetszett a gyülekezetnek. Következőként Gyürüs István - akit óva intettek attól, hogy humorizáljon - többek között előadta, hogyan kapott majdnem infarktust egy dohányzásleszoktató előadáson, persze a gyülekezet nagy derültségére. Végül Tóth Szilárdtól megtudhattuk, hogy a teológiai képzés mire nem tanítja meg a leendő lelkészeket. Délután Ősz-Farkas Ernő szólta Isten Igéjét, aki - hogy jövője is legyen - arra hívta a gyülekezetet, hogy azt mondja: „Küldj el engem!", és a Jézus7 program részleteit mutatta be.

Bár nincs olyan testvér, aki mind a 90 évet megélte volna, de olyanok igen, akik az újjászervezés óta jelen vannak a gyülekezetben. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy már 90 éve városunkban is hallható a Jó Hír, és hisszük, hogy az elkövetkezendőkben is megáldja a közösséget az Úr. A gyülekezet jelenleg 95 tagú, és nagy örömünkre szolgál, hogy többen készülnek keresztségre...

Bangó Gedeon