December 23-án rendeztünk ünnepséget a csepeli Hajléktalan Szállón. Itt 150 fő lakik, de már 120 főre tehető azoknak a száma, akik fedél nélkül, kinn az erőben, parkokban vagy más helyeken „laknak". Tehát nőtt azoknak a száma, akik még a szállóra sem férnek be.

Több éves hagyománya van annak, hogy az itt lakók adventi ünnepségre hívnak és várnak bennünket, bár vannak, akik nem értik, hogy mi értelme van az ilyen „egynapos szeretetnek".

Ennek az egy napnak is nagy jelentősége van, mert várják és igénylik ezt a megemlékezést. Néhány ének, vers és igei gondolat kiemeli őket a hétköznapok szürke, számkivetett helyzetéből. Reményt, megnyugvást, békességet hozva a szívekbe. Ebben az évben is volt, aki kért és kapott Bibliát, Bibliai Levelező Iskolás jelentkezési lapot. Sok könyvet vittünk, melyet gyorsan szétkapkodtak, és együtt énekelték többen velünk a Csendes éjt.

Az Igéből Simon István lelkész szólt. Arról beszélt, hogy az isteni szeretetből senki sem marad ki, az isteni szeretet mindenkire odafigyel, mindenkinek békességet, magnyugvást kínál, ha ezen a földön nincs is vagyona, lakása, talán munkája sem, de Isten mindenkit számon tart és mindenkiről gondot visel.

Amíg a házias süteményeket és gyümölcsöket kiraktuk, kellemes karácsonyi zene és ének szólt, megteremtve az ünnep hangulatát.

Nemcsak karácsony alkalmából megyünk azonban a Hajléktalan Szállóra, hanem év közben is. Az ADRA Alapítvány adományaiból az év folyamán többször vittünk élelmiszert, konzerveket, müzlit, ruhaneműt, ágyneműt, cipőket. Ezekből az adományokból a kint lakóknak is jutott meleg zokni, sapka, sál, kesztyű, meleg pulóverek, amiknek a hideg téli  időben különösen örült mindenki.

Jézus az utolsó ítéletről szóló tanításában kiemelten szól a szegények, hajléktalanok iránti irgalmasság fontosságáról, ezért hisszük, hogy az Úr áldása kíséri szolgálatunkat - „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).

K. I.