A Pilisszántói Gyülekezet 70 éves fennállását ünnepelte 2010. április 17-én, az év első kellemes, meleg tavaszi szombatján. A jubileumi alkalom megtöltötte a helyi kultúrázhat, ami az ország különböző pontjairól a testvérek és a falu lakóit egyaránt vonzotta.

A három részre osztott ünnepélyes alkalom reggeli istentiszteletét dr. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke nyitotta meg.

Délelőtt a Magyar Unió elnöke, Ócsai Tamás fűzte a nap fő gondolatát 5Mózes 8. fejezete köré, ami a nap mottójává vált: „Megemlékezzél az útról...".

A délelőtti alkalom adott keretet az idős testvérek köszöntésének és az emléklap átadásnak, ahol id. Erdélyi László visszaemlékezését és szeretetteljes szavait hallgathatták az egybegyűltek.

Délután Tóth Sándor uniótitkár szólt az egybegyűltekhez, aki a 80-as évek végén kezdő lelkészként szolgált a gyülekezetben.

Vendégek érkeztek Óbudáról, Vecsésről, Dorogról és a Terézvárosi Gyülekezetből. A szolgálatok sokszínűsége mutatja, mennyien szeretjük a pilisszántói testvéreket, hiszen Sashalomról, Rákoscsabáról, Kaposvárról egyaránt emelték a nap fényét szolgálatukkal.

A helyi gyülekezet kórusa, akik a taglétszám 80%-át jelentik, a néhai Halász Pityu bácsi által összegyűjtött, „Szántói énekek" közül énekeltek magyarul, illetve az ott élők anyanyelvén, szlovákul.

Ahogy Farkas Attila a Nagykanizsai Gyülekezet segédlelkésze is elmondta, Pilisszántó valódi Édenkert a kezdő lelkészek számára, ahol a 70 év folyamán egyházunk szinte minden jelentős személyisége bontogatta szárnyait. Felidézte azt a Pilisszántói Gyülekezetre jellemző kedves szokást, a délutáni istentisztelet utáni „csak ülök és mesélek" néven emlegetett beszélgetést, amit a szószék elé helyezett széken ülve az igehirdető folytat a gyülekezet tagjaival.

Attila, Halász Pityu bácsihoz hasonlóan, közös énekléssel színesítette ezeket az alkalmakat, melyek szép emlékként élnek mindenki szívében.

A falu és a gyülekezet történetét dr. Szigeti Jenő idézte fel, mindenki örömére. Betekintést nyerhettünk a falu fejlődésébe és jelentőségébe a római kortól kezdődően, a pálos remeték életén keresztül egészen napjainkig.

A pilisszántói gyülekezet története 1925-ben Pilisvörösváron kezdődött, ahol Parragh György rőfös kereskedő házában gyűltek össze szombatról szombatra. Az első pilisszántói barátkozó Kubovics József volt, 1928-ban, őt Kosztolánszky Mártonné követte. Ekkor még a budapesti „C" gyülekezethez tartoztak a pilisszántói testvérek.

A faluban nem kis botránkozást váltott ki az adventisták megjelenése. Kacíroknak (eretnekek) csúfolták őket. Nevezetes anekdota a Veszelovszky Gyula testvérrel történt eset. A falu katolikus papja felbuzdította a gyerekeket, hogy menjenek Gyula után, és amikor a faluba ér, kiabálják, hogy: „Kacír pap! Kacír pap!" Gyula bácsi egy darabig tűrte a nyelvöltögetést és a csúfolást, de egy alkalommal megállt és hirtelen hátra fordult. A gyereksereg szétugrott. De Gyula bácsi mennydörgő hangon, mosolyogva így szólt hozzájuk: „No, gyerekek, mindenkinek adok két krajcárt, ha torkaszakadtából üvölti, hogy: »Adventista lelkész! Adventista lelkész!«". A gyerekek a baksis reményében így is tettek.

1940-ben Liebhardt László mint könyvevangélista dolgozott a faluban. Ekkor 35 tagja volt a gyülekezetnek. 1946-ban már segédlelkészként dolgozott itt, és ekkor már 49 tagot számlált a gyülekezet.

A második világháború után lett a Pilisszántói Gyülekezet a kezdő lelkipásztorok gyakorló helye, mert a pilisszántóiak minden fiatal lelkipásztort szerettek, segítettek.

A mai gyülekezet Bem József u. 10. szám alatti épületét 1957-ben vásárolta az egyház, és a gyülekezet tagjai varázsolták gyönyörűséges gyülekezeti házzá.

Az ebédidő alatt dr. Hangyás László mosollyal az arcán idézte fel Vaczlavik néni buzgó munkáját, gyülekezetszervezői érdemeit és gondoskodó szeretetét.

A délutáni órát követően az egyház vezetői, a volt lelkészek és a gyülekezet tagjai közös fotót készítettek emlékül.

Többen summázták, hogy Simon Zsolt lelkész a következő jubileumot már nem ide tervezi, bár ez a nap előíze annak a szeretetnek és örömnek, amit az Úr országában élhetünk.

Gémesi Ildikó