Egy mindenestől 24 napos cserkésztábor eseményeit hogy is lehetne röviden elbeszélni! Hiszen minden napunk változatos élményekben volt gazdag. Inkább kiválasztok egy napot - történéseit tekintve talán a legátlagosabbat -, és azt mesélem el.

Az éjjeli őrség által biztosított nyugalom 6.00-kor ért véget a víz hordásáért felelős Yoda őrsnek. 7.00-kor kis kórusunk gitáros énekekkel kezdte kiűzni az álmot szemeinkből, majd a reggeli torna során egy különleges labdajátékkal mindannyian teljesen felfrissültünk és felvidultunk.

A reggeli zászlófelvonás egy külön történet. Cserkészindulónk elharsogása után közös ima következett, majd a napos tiszt a nap pontos menetét ismertette a táborozókkal. A reggeli hírekben felolvasásra került az előző nap naplósított és kellő fantáziával diszkréten színezett változata, végül pedig a napot érintő aktualitásokat beszéltük meg pár percben. Idevonatkozó napirendi pont volt Pontmaci is, aki az ÁNTSZ- és egyéb munka- és egészségvédelmi előírásokat volt hivatott ellenőrizni, illetve a legrendesebb őrsöket müzlikkel jutalmazni. Aznap a Róka őrs volt a díjazott.

A müzlis, tejes, gyümölcsleves reggelit közös énekes-imával, és kitörő „jó étvágyat" üdvrivalgással kezdtük, a magunk építette napfénytetős ebédlőben.

Egészen délig minden táborozó elvégezhette a napi szolgálatát a konyhán, a higicentrumban és más területeken, mikor éppen nem volt időpontra kiírt meccsük. Merthogy a Scout Cup aznap is folytatódott, méghozzá 5 embert próbáló sportágban. Nekem és kis csapatomnak, a Skywalker-eknek, egy szarvas vadász - erdei terepjáték - volt kiírva a Seholok ellen, illetve egy méta a Bagirák ellen. Míg az előbbi játékban nyertünk, addig a métában tisztességes küzdelemben vesztettünk 29-30-ra. A meccsek közti szünetekben persze jókat beszélgettünk, szurkoltunk, vagy kisebb körökben játszottunk.

12.00-kor Makkos Norbert tartott érdekfeszítő áhítatot, amit egy kiadós közös ének kezdett és zárt, a 114 éneket számláló és csapatunk tagjai által illusztrált énekfüzeteink segítségével. Az áhítat során megtudtuk, hogy a szeretet legnagyobb ellensége az önzés.

Ebédre kecskeméti barackleves és falafel csigázta fel a kedélyeket. Az étkezést természetesen újra csak énekkel, imával és „Jó étvágyat!" kiáltással kezdtük.

Félórás szieszta után (melyet számos táborlakó imaórával, Norbival, vagy egyéb kisebb körökben, csendes beszélgetésben töltött) folytatódott a Scout Cup, ahol csapatomnak ezúttal a T² (Tengeri Tehenek) voltak a kihívói számháború témakörben.

És mert minden napra jutottak vendégek, turisták és egyéb látogatók is, így aznap az ÁNTSZ látogatott meg bennünket. Megelégedve távoztak.

17.30-kor mindenki fürödni tért. A napon majdnem hűvösig felmelegedő víz kellemes dallamokat csalt ki némelyekből. Amíg a fiúk fürdősátrában a Muzsika hangjából jól ismert „Edelweiß", ill. „A börtön ablakába..." dalok voltak a legközkedveltebbek, addig a lányok mindezt más és szebben előadott énekekkel próbálták kontrollálni. Eredménytelenül.

Fürdés után újra Norbi szólt hozzánk. Ezúttal a mennyei könyvekről volt szó. Az ismételten énekekkel és imával kezdődő és záruló áhítatot a fiatalok részéről meglepően sok kérdés követte.

Közben D. Attila, nagykanizsai nyugalmazott tévés is csatlakozott hozzánk, akivel befejeztük azoknak a jeleneteknek a felvételét, melyekből a Magyar Unió Ifjúsági Osztálya és a DET által kiírt rövidfilm pályázatra szeretnénk benevezni.

20.30-kor, zászlólevonáskor, a Himnuszt énekeltük el, imádkoztunk, majd néhány napi aktualitás megbeszélése után csendben elindultunk a tábortűzhöz.

A cserkésztábortűz egy rendkívül kreatív és színes dolog. Gondosan megtervezett mozgatós játékokkal, jelenetekkel és énekekkel összekötött színművek sora, mely színműveket a reggeli zászlófelvonásnál kapott témák alapján az őrsök dolgozzák ki és adják elő - mindegyik őrs egyet. Ez a nap fénypontja. Leírhatatlan és felvehetetlen. A közösség belső élményeitől hangos, külső szemlélő számára gyakran érthetetlen és titokzatos. A mai tábortűz a szeretet, a törvény és a kegyelem kapcsolatáról szólt. A Fa-Törzs (a tábort vezető őrs) színműve volt az utolsó. Egy megtörtént eseményt játszottunk el - mikor egy törzsfőnök irgalomból magára vállalta az anyjára saját maga által kirótt büntetést. A jelenetet a sok nevetés után döbbent csend követte. Miután a félholtra vert törzsfőnököt és bűnbánattól zokogó anyját a katonák levitték a színről, Norbi magyarázta el a fiataloknak, hogy mi is történt pontosan, és hogy mit is jelentett valójában Jézus kereszthalála. A tábortüzet a jól ismert „Szellő Zúg távol..." dallal, szeretetkörben, kézen fogva zártuk, aztán mindenki elment aludni. Pontosabban egy félórás törzsi gyűlés után, mely során megbeszéltük a következő nap eseményeit, majd miután eligazítottam a Rudi őrsből kikerülő éjjeli őrséget is, magam is aludni tértem.

Bebújtam hálózsákomba, és az erdő csendje, a szél, a levelek, a fák összjátéka hamar elcsendesítették fejemben a sok-sok átélt élményt. Már csak egy rövid imára futotta erőmből, hogy hálát adjak a mai napért, és... már itt is volt a következő reggel.

Még sok mindenről nem írtam. A meseerdőről, a templomunkról, a hmcsv-kről. Pólóinkról, az elő- és utótáborról. Hogy ki is volt valójában „Erzsi", vagy mi is az a Négylevelű Fa. A fogadalomtételről, a táborparódiáról, Valdenses keretmesénkről, a dzsidzseridzsuról. Táborozónként érdemelne egy külön oldalt az, hogy milyen személyes élményeink, tapasztalataink voltak egymással és Istennel, hogy miben és mennyit fejlődtünk. A hely kicsinysége miatt annyi mindent meg sem említhetek. Mindközül mégis, azt hiszem, a csillagokkal hintett éjjeli égbolt volt a legkedvesebb emlékem. Mintha Isten mosolygott volna rám a végtelen, csendes éj apró fényeinek millióiból, és mintha azt súgta volna, hogy csillogjatok ti is így a föld sötétjében!

Bekő Zoltán st.
1301.sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat
csapatparancsnok
8800 Nagykanizsa, Vásár u. 23; C/18
30/688 09 63
www.negylevelufa.hu