Már a szombatiskola előtt zengő énekhangok szűrődtek ki a kisteremből. Kórosuk gyakorolt. A délelőtti és délutáni istentiszteleten egyaránt szép énekek hangoztak el részükről cigány és magyar nyelven. Az átéléssel mondott verseknek is örülhettünk.

 

Az igehirdetés szolgálatát Demeter testvér látta el sebesen pergő román nyelven. Máté személyében kitűnő fordítót üdvözölhettünk, így a magyar anyanyelvűek számára is minden érthető volt. Amilyen alapossággal, szenvedélyesen és érdekfeszítően prédikálta Demeter testvér délelőtt a Nabukodonozor által állított szobor történetét, délután pedig a 10 leprás esetét, abból sokat tanulhattunk.

 

Szembesülhettünk vele egyen-egyenként: Vajon mi is földi dolgainkat helyezzük előtérbe, azok foglalnak le bennünket, azokat tartjuk fontosabbnak, mint a gyógyulásért mondandó hálát, köszönetet? A szónok Jézus tanácsát közvetítette számunkra: Ne várjunk a hálaadással! Csak a mai nap a miénk. Holnap már lehet, hogy késő! Hangsúlyozta, hogy az elszámolásnál Jézus megkérdi majd: „És hol van a családod, a szomszédod, barátaid, munkatársaid? Őket miért nem kerested meg az üzenettel, őket miért nem hordoztad az örökélet felé vivő úton?" Felelősségünkről komolyan elgondolkodtunk, és bizonyára sokakban felmerült a változás igénye, amíg lehet!

 

Délben kedvesen, finom falatokkal vendégelték meg a gyülekezetet a Gábor család tagjai. Köszönet a dolgos kezeknek!

 

Felettébb felemelő, tartalmas és hasznos szombat részesei lehettünk. A sikeren felbuzdulva jövőre is szeretnénk számukra lehetőséget, alkalmat teremteni a szolgálatra.