Amikor a keresztelőmedencében álltam, a fenti ige jutott az eszembe. Szó szerint megtapasztaltam a pünkösdi élményt, hisz a Józsefvárosi Gyülekezetből korábban ketten készültek a keresztségre, aztán négyen, nyolcan majd tizenegyen csatlakoztak hozzájuk. A tizenharmadik keresztelendő május 16-án, a keresztség előtt két órával, a délelőtti igehirdetés után döntött.

Bizonyára sokan felteszik a kérdést, vajon jól felkészültek ezek a testvéreink a keresztségre? Vajon Lowell Hargreaves mindent megismertet velük?
A válasz: IGEN!

Öt héten keresztül a 28 hitelvről kb. 50 órán át előadást hallgattak, beszélgetéseken vettek részt. Anna, aki közülük utolsóként döntött, nem az információhiány miatt halogatta a döntését, hanem mert nagyon kötődött korábbi, vasárnapünneplő gyülekezetéhez.

Minden személy megtérése egy külön történet. József és felesége, aztán Csaba Kőbányáról, Ottó Kistarcsáról, Noémi Pesterzsébetről, Erzsébet, Anna, Vidovics Erzsébet, Gertrúd, aztán a két testvér Anja és Andrea majd Kálmán és Levente a Józsefvárosi Gyülekezetből – mindannyian szeretik Jézust, és Őt akarják követni.

Szeretnék elnézést kérni azoktól, akik nem fértek be a gyülekezetünkbe ezen a szombaton, és attól a mintegy 180 testvértől, akik kénytelenek voltak az alagsorban kivetítőről nézni az ünnepélyt. A nagyterem megtelt a hozzátartozókkal, és azokkal, akik a keresztelendőkkel együtt jártak az előadássorozatra, de még nem döntöttek. Ezzel a kis kényelmetlenséggel is segítettük őket, hogy később ők is ott álljanak majd a keresztelőmedencében.

Ezen a napon megtapasztaltuk azt, hogy Isten ma is dolgozik az emberi szívekben, és ez a tizenhárom testvérünk erőt, reményt adott a további munkához.

Jóel prófétával együtt a budapesti „B” gyülekezetben is elmondhatjuk: „Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratnivaló!” (Jóel 3:13).

Simon László